Pontosan fél éve reggel nyolckor megműtötték a szemem. És ma eljött az ünnepélyes nap, hogy napszemüveg nélkül léphettem ki reggel az ajtón.
Azt kell hogy mondjam, igencsak jó érzés volt. Mintha megszűnt volna eddigi vámpír-létem: eddig, bármikor napfényközelben már vettem is elő a szemüveget, de most egyszerre szemtől szemben találtam magam a nagyvilággal, mindenféle közvetítő közeg nélkül.
És Trisztán meghalt. Izolda pedig rövidesen követte.