Nem ám "fahre", hölgyeim és uraim! A helyi mis moziba megyek, Der blaue Stern, és valószínűleg Oli is jön. Ideje kimozdulni egy kicsit. Akartunk menni Aliával tollasozni, de sajna egy áldatlan nátha meggátolt benne. Remélem, Alia megkapta az emailem, mert azt igazán nem szeretném, ha most nélülem ácsorogna ott... De tényleg nincs kedvem most ugarabugrálni.

Szóval megint begyűjtöttem a szobámba minden betegséges kelléket: termosz, teafilter, 50 fokos fűtőtest, vécépapírhuriga orrfújáshoz, sőt, végre sót is találtam (képtelenség ugye, hogy egy házba ne legyen só, és tényleg volt, csak elbújt). Szóval elefántokat megszégyenítően fújom bús énekem bele a vécépapírba, és igen meggyőzően tüsszögök.

(Ja, a só meg gargallizálásra kell. Semmi babonás hiedelem.)

Béke és nyugalom. Cristina alszik, mert kifáradt az esszéírásban, én ma már aludtam egy hatalmasat, mert én meg az orrfújásban fáradtam ki. Az esszé nagy részét már tegnap megírtam, áldom a kitartásom érte, mert csak nézem a sok elkínzott arcot ma, és nem vagyok én magam is elkínzott.

És most nyűvöm még egy kicsit Szent Ágostont (fantasztikus, hogy mennyire nem lehet elolvasni azt a könyvet. Hogy mit szenvedünk mi egymással...)

(Igazából a moziról akartam írni. Kicsi, régi, és német filmet fogok (fogunk) nézni. Ajánlom, hogy jó legyen. És remélem, hogy legalább töredékeket meg fogok belőle érteni. Meglátjuk.)