Ezen nem is lenne mit magyarázni, mind tudjuk, miről van szó. Vagy megtanultuk az utóbbi időben. Az ember romantikus elképzelései a hóesésről, mondhatnám stílusosan, elolvadtak.
Mégis érdekes, újszerű élményben volt ma részem, amikor énekórára igyekeztem (ami egyébként az egyik legrelaxálóbb tevékenység, melyben ebben az intézményben részem van. Iszonyú jó. Ha valamiért itt maradnék jövőre, hát emiatt lenne.) Szóval mentem-mendegéltem a kavargó hópelyhek között, és hogy a havat leverjem a lábamról, dobbantottam egyet. És a hó annyira könnyű volt, az a két centi a földön, hogy a lábam (talpam) körül egy jó egycentis sávban odébblibbent a hóréteg. Iszonyú jól nézett ki... Úgyhogy elég sokat dobogtam, míg elértem a zenetereremhez.
Szóval ezért az élményért talán hajlandó vagyok megbocsátani az égnek, hogy ma megint nem sütött a nap. Egy szikrányit se.
És ugye az énekkar... Nem találtam még jobbat linket, de ezt a dalt fogjuk megtanulni három szólamban:
https://www.youtube.com/watch?v=68rxwfSVNto&feature=related
https://www.youtube.com/watch?v=Hyw753tteYQ&feature=related
https://www.youtube.com/watch?v=FXF8Noz2_n4&feature=related
Hát, ugye mi ezeknél mind szebben fogjuk énekelni. És én fogom egyrészt a legszebben (khmm-khmm), másrészt, és ez egészen biztos, a legmélyebben... De nem zavar. Nem én fogok üvegeket repeszteni legalább:D
És most nekivágok a harmadév első esszéjének.
(Miért van az, hogy a következő nyolc hétre már az összes hétvége be van táblázva és szinte pontosan tudom, mit fogok, vagy legalábbis mit kéne csinálnom? Ijesztő. És mér most látom, hol ütköznek a programok, mert ugye nyilván nem leszek képes 12-14-én otthon lenni és egyszerre itt elmenni színházba, ami kötelező a Csehov-órára... Jahajj. Nehéz az élet. De már megvan a repülőjegy. Innentől nincs kétség, mit csinálok.)
