Ma rendet raktam a szobámban.
Van az a mondás, hogy tiszta udvar, rendes ház, meg az is, hogy ép testben ép lélek, és hogyha csigaszemszögből nézzük a dolgot (a házam - szűkebben, a szobám is én vagyok), akkor valahogy ép szobában rendes lélek vagy valami ilyesmi lesz a végeredmény. Szóval most rend van. Körülbelül. És egy kis ideig. Nagyjából addig, amiíg reggel a sötétben ki nem húzom a fiókot és el nem kezdek öltözni. De addig is élvezem a helyzetet.
Már most annyi felesleges holmim van, hogy még egy bőröndöt megtöltene. Pedig érthető módon úgy pakoltam, hogy csak a legszükségesebbeket. Mi lesz így hazafelé...?
Persze hol van az még. Igazán más miatt is fájhatna a fejem. Mert mindig van miért, gyakran még keresni se kell. Most például már előre örülök a hét vége felé várható olvadásnak és az azt gyorsan követő fagynak, hiszen olyan unalmas volt, hogy a közterületfenntartóknak lassan sikerült a síkos járdát-úttestet felhinteni és így keresztbe tenni a hanyatt- és hasra és mindenfelé esésnek... De majd most újult erőre támad a jég, és békésen korcsolyázhatunk órára meg ide-oda, kocsik alá és hasonlók.
És most következik: The Gothic Cathedral, by Otto von Simson.
