Fényes kedvemben megnéztem egy hirtelen ötlettől vezérelve a blog statisztika rovatát, mert mit csináljon az ember hajnali egykor. És döbbenten konstatáltam, hogy a tegnapi nap folyamán öten is kíváncsiak voltak, történt-e velem valami mostanában. (De lehet, hogy csak a Google végezte szokásos ellenőrző körútját.)
Bárhogy légyen is, megtisztelő a bizalom. Még a Google részéről is.
Egyébként nem mintha nem történne velem semmi itthon. Például a minap kétszer is kiborítottam egy doboz csillogós aranyszínű szemhéjfestéket. Ami meglehetősen figyelemreméltó teljesítmény, főleg ha nem feledjük közben, hogy hónapok óta összesen egyszer festettem ki magam. És az nem most volt. (Viszont így a talpam csupa aranyos csillogás lesz, attól a pillanattól kezdve, hogy akár jobb, akár bal lábbal felkelek. Így érezheti magát egy igazi királylány, nem?)
A mai esemény pedig: kedves bátyám felszerelte a webkamerát a gépemre, így a skype használata elérhető közelségbe került. Nem tudom még, meg tudok-e birkózni a technikai fejlődés eme megnyilvánulása által felkínált újféle kommunikációs lehetőség nyújtotta mindenféle kihívásokkal és kísértésekkel, de nagyon fogok igyekezni. Máté tartott is egy kis bemutatót a termék felhasználási lehetőségeiről, és így egyszerre két képernyőn figyelhettük, nem megvetendő méretben az ő két orrlyukát.
Egyébként az egyik térdem egy kicsit... Nem, inkább másként fogalmazok, hátha néhányan, akikkel együtt volánoztam 31én, örülni fognak. A bal térdem kisebb mint a jobb, a jobboldali tehát nagyobb, és ez sajnos egyenes következménye a jobb térdem fatális találkozásának a batthyány téri metrólépcsővel. És nem önsajnáltatásból, de most akkor a frissen mostott nadrágom is megint ki kell mosni, mert kicsit piros lett a térde.
Ó borzalom.
Ja, és még egy ilyet is teszek ide:
https://www.youtube.com/watch?
És pedig azért, mert olyan kedves.
És most elmegyek és lekapcsolom az internetet a házban.
És ha elutazom ebből az országból és a dolgok, mint az jogosan elvárható, végre megint elkezdenek történni velem, akkor majd igyekszem rendszeresen beszámolni erről a sok mindenféléről. Addig is Bobby McFerrin szavai legyenek veletek: tumtum tume uturu héjju.
Meg boldog új évet.
