Most jövök németóráról. Mivel a fekete halál felütötte a feét körünkben, ezért a németcsoport száma hirtelen hatról háromra apadt. És ezért a precíz, szigorú Dirk is hajlandó volt némi kötetlenséget engedélyezni.
Hányan hallottak közületek Lili Marlene-ről? Második világháború. Németek. Itt van ez a dal. Semmi különös. Egy fazon még az első világháború alatt írta a verset, s mert nem tudta eldönteni, melyik barátnőjét szereti jobban, Lilit vagy Marlene-t, ezért kettejüket egybetoldva írt egy szerelmesverset. Nem is a leg... szóval nem egy rendkívüli mű. De valami okból, mikor ez a német énekesnő elkezdte énekelni, egyszerűen az emberek lelkéhez ért. Olyannyira, hogy kérvényezték a katonák, nem is, követelték, hogy minden este adják le. Aztán a szövetségeseknek is megtetszett, lefordították, játszották... Sőt, addig fejlődött a dolog, hogy minden nap asszem tíz előtt öt perccel leadták, és addig nem lőttek egymásra az emberek.
Ha van időtök, olvassátok el a szövegeket. Azt hiszem, a magyar fordító ferdített (hehh) a legnagyobbat a tartalmon, a többiek eléggé követték a német eredetit.
Link az eredetihez: https://www.youtube.com/watch?v=-5XFBmUW6To
Magyar változat: https://www.youtube.com/watch?v=Zh1HcC42mgo
Van ám a dalnak külön honlapja is az összes nyelvvel és fordítással.
http://ingeb.org/Lieder/lilimarl.html
Nagyon alapos adatgyűjtést végeztem. És olyan megható valahogy ülni németen és hirtelen magyar hangot hallani, még ha kivehetetlen is, mit énekel Ilona. Merthogy Dirknek van egy CD-je, amin csak ennek a dalnak a változatai vannak.
Na mindegy. Ancsi, ha erre jársz, nagyon ajánlom éneklésre az olasz változatot. Olyan kedvesen hangzik. Remélem, itt a falak elég vastagok és a szomszédaim nem botránkoztak meg... Bár jobbról úgyis mindig tomboló zene hatol át hozzánk, balról meg momentán orrfújás ezerrel. Szóval remélem, senkit nem zavartam meg.
(Ja, és ha valaki tud franciául... Bárki vagy is, ha vagy, szerinted belefér a dallamba az a sok minden? Kábé minden második szótag. Nem akar működni. Néha meg túl kevés. Bár ha jól értettem, a franciák gyakran prózára fordították a verset. Érdekes.)
Ohó, és végre elértünk az Államban a híres-hírhedt barlang-hasonlathoz. Háhá. Ma reggel megelégedéssel vettem volna tudomásul az ágyon fekve, ha a puszta tény, hogy az ágyon fekszem és mégsem alszom, nem vonta volna el túlságosan a figyelmem.
Mindegy. A kérdés csak az, hogy innentől mi fog előrevinni az olvasásban? Mire várok majd ezután?
Ugye nem betegszem meg hazamenetel előtt?
Merthogy az pénteken van. Szeretnék szombaton beugrani színjátszóra is...
