A ma reggelt zabkásafogyasztással és Platón-olvasással töltöttem. A kellemeset az állítólag hasznossal, de leginkább kellemetlennel. Aztán elindultam befelé a városba, a Stabiba. És odafelé a Potsdamer Platznál a Sony óriási üvegpalotája mellett elhaladva rájöttem, hogy tényleg itt a tél.

Említettem az óriási legózsiráfot, ami az épület előtt áll? Eddig virágos kalap volt rajta. De ma döbbenettel, majd kirobbanó jókedvvel vettem tudomásul, hogy erről az illetőről mág illetők gondoskodnak. Még ha kissé fura, mondhatni morbid módon is. A zsiráf mellett ugyanis ott állt egy daruszerkezet, valamint egy... másik zsiráffej. Téli sapkával. A felelősök meg azzal voltak elfoglalva, hogy leszereljék a virágos kalapos fejet. Amikor visszafele jöttem, már nem volt feje a zsiráfnak. Nade hogy mire nem gondolnak az emberek...

A másik meg, szintén visszafelé. Szokás szerint átvágtam a karácsonyi vásáron. A lecsúszós pálya és a hangulatfokozás miatt folyamatosan megy a zene.

Épp ez ment:

https://www.youtube.com/watch?v=4bBcvWIvhWc

Namost jön velem szembe ez a fazon. Nem lehet eldönteni, hogy inkább hajreklám vagy szemüvegreklám, esetleg egy divatbemutatóról szökött meg. Megy borzasztó eltökélten, átvág a tömegen, tekintete előreszegezve... És ajkával tisztán és kivehetően formálja a dal ütemére a szöveget.

És lehet, hogy ez nem vicces. De akkor úgy éreztem, hogy valakinek muszáj elmondanom vagy ugranom egyet vagy valami. Helyette csak vigyorogtam. Ja, és megkérdeztem egy srácot az egyik standnál, hogy mi a szám címe, ami megy. Hogy majd megkereshessem és az emlék az élet sötétebb perceiben is napsugarassá véltoztassa a világot.

Huhh.

Aztán persze jöttek az órák. És nem is ebédeltem. Mert könyvtár. És nem volt időm. Mindegy.

Ja, és este énekkar.

A nótát mindenki ismeri: https://www.youtube.com/watch?v=U6TL1ll4nWo&feature=related

Azért a kisfiúkat választottam, mert egy csomó változat van fent, és bár mi nyilván sokkal szebben éneklünk, de a fiúk legalább aranyosak.

Ma láttam a buszon egy annyira gyönyörű kislányt... Szegény sírt, de még úgy is szép volt. Aztán megvigasztalódott. Jól elbohóckodtunk. Csak aztán le kellett szállni... És Platón...

No most megyek. El. Pá.