Elsősorban arra várok, hogy a mosógép végezzen.

Másodsorban itt épp olvastam a gépen, és egészen furcsa vágytört rám. Véghetetlenül megkívántam az osztálykirándulásos reggelit. A zsemlét és a barackízt (nem lekvár), hamisítatlan napküzisteával. Ölni tudnék most valami ilyesmiért. De itt minden étel annyira rafinált. Meséltem már, hogy pergett le előttem az egész életem, amikor Roger, a szakács egy egyszerű mozdulattal ráöntötte a hiperszuper extraegészséges halfilémre a mogyorókrém-szószt? (Ez az az undorító peanut butter sauce. Itt mindenki meg van őrülve a mogyorókrémért. Gyakorlatilag a dolog gondolatára rosszul vagyok. Tudtátok, hogy az emberek megkennek egy kenyeret mogyoróvajjal, és aztán lekvárt kennek rá, hogy ne legyen olyan tippadós? Émelyítő.)

Most bezzeg  szívesen aludnék, de az a mosógép... Meg a kínzó éhség. És üres a kamra... Egy szem karamellés cukorkám van, amit Oli adott egy depresszív rohamomat megfékezendő. Állítólag nála ez segít. Sajnos a cukorkának kiábrándító mind az íze, mind az állaga.

Mit is mondhatnék? Volt énekkar, és lesz, és egyéni énekórákat fogunk venni, és az egész testünkkel éneklünk és az óra fele gimnasztikai gyakorlatokkal megy el és képzeéjük el hogy a gerincünk meghosszabbításából egy harmadik láb nő ki... Genau, genau.

A tegnap éjjel felét pedig matchboxtologatással töltöttem. Ja, és gyurmáztam is. A szomszéd szobában, Eugen és Var elbűvölő társaságában. Közben főleg az előbbivel megvitattuk a keleti ortidix egyház értelmezését a teremtés könyvéről. Érdekes.

Látszik, hogy egyetemre járunk.

És szeretnék Woody Allen filmeket nézni. Műveltségem hasadékait kapkodva szeretném betölteni.

Napközis tea! Lekváros zsemle! Egyszerűség!

Bár a zabkása (a hírhedt porridge, angol nevelőintézetes regényekből ismert, de a jelek szerint Ukrajnában minden óvoda menüjén állandó jelleggel szereplő étek. Ezért is utálja minden ukrán.), Szóval a zabkása se rossz dolog. Csak messze még a hajnal.

És holnap szép hosszú esszét fogok írni Szent Ágoston egy mondatáról. Tessék. Ő megírta tíz másodperc alatt, én meg már napok óta agonizálok rajta össze-vissza. De szenvedésemnek szombaton egéész biztos vége, mert leadási határidő van. Ahogy a másik esszére is. Szintén szombat. What is the nature of erotic love? Hmmm...

Nem terhelek tovább senkit, legfőképpen magamat nem. Jó éjszakát!