Sikeres napot hagy lassan (órák kérdése...) maga mögött a már ötödik hete Berlinben tartózkodó ismeretlen egyén, aki szeptember 26-án tűnt fel először a Waldstrasse 16 szám alatt. Reggel felkelt, alaposan beerggelizett, közben felfedezte, hogy az étkezőben őszi dekoráció végett töklámpásokat és műfaleveleket helyeztek el. És néhány korántsem szokványos, ám annál kellemesebbnek minősülő magocskát a gabonapelyhekhez. Hosszas vívódások után elolvasta Szent Ágoston Vallomásainak első, tizedik, tizenegyedik és tizenkettedik könyvét a közösségi szobában, egyedül. Ebben a szobában lehet a legjobban elvackolódni. Ami persze nem biztos, hogy az olvasás előnyére válik. (Igaazából azért is ment le, mert állítólag egy hét után végre kicserélték volna a csöpögő fűtőtest elvásott részét. De aztán kiderült, hogy hiába akart udvariasan félreállni az útból. Nem cserélték ki. Csöpögés.)

Ezután ebédelt egyet (hogy szalad az idő...), és elment szemináriumra Sophia Vasalóhoz (legalábbis mindig így értette a nevét, igazából valószínűleg Vasalu.) Itt nagyon elfáradt, de további györtelmekre felkészülve elment az előző szemináriumvezetőjéhez, hogy megbeszéljék az előző esszéjét. Amire ugyan B+-t kapott, és ez az elején zavarta kicsit, de aztán megértette az okát és elfogadta. Csak nincs kedve szombatig új esszét írnia. Egyébként az is jó, hogy kiderült, hogy a szörnyű gonosz boszorka Ewa helyett egy kedves és intelligens, sok szempontból példát szolgáltathazó nő ez az Ewa. Még az is lehet, hogy jóban lesznek.

Ezután a keresett-keresetlen személy útnak indult a Potsdamer Platzra és hullafáradtan, vagy mondjuk úgy, elcsigázva bedugta a fülét és zenére csigázott, de még így is hallotta a szemközt ülő szöszke kisgyerek magyarázását. Vicces vigyorgós-fintorgós játékba kezdtek, ez annál is érdekesebb volt, hiszen egyénünkön napszemüveg volt. Viseletes. A gyerkőcnek tetszett a dolgok ilyetén állása. De egyénünk (egyed) közben is majdnem elaludt.

Aztán visszaadott néhány könyvet és visszaszállt az S2-re. És aztán leszállt, de nem ám át, mert akart boltba menni a Pankow Rathausnál. de aztán hirtelen indíttatásból inkább levágatta a haját és most rövid(ebb). Egyesek szerint nem volt rá szükség. De egyénünk véleménye szerint ha valaki nem rég vágatta le az egyénnel tökkopaszra a haját, hát senkinek nem idegenítheti el a jogát a hajvágásra. Főleg az egyénnek nem.

Akinek most német szavakat kéne tanulnia. Vagy esszét terveznie. Vagy a holnapi előadása anyagát átvennie. Helyette el fog menni jógázni.

És majd ül a jógaszőnyegen, egyenes háttal és a gond- és fáradtságfelhőket maga mögött hagyva és háromszor mély belégzés után csukott szemmel azt fogja mondani: hummmm...