Ma reggel elbicikliztem a Stabihoz. Gyönyörű reggelünk volt, az egyik legszebb, mióta itt vagyok. Olyan nagyon tiszta kék eges és nagyon hideg, kézbütykön-bőrt-felrepesztő-és-arcot-kipirító. Megkaptam a könyvet, amiért jöttem, és visszafelé úgy döntöttem, a Potsdamer Platz - Brandenburger Tor - Unter den Linden - Alexanderplatz - Prenzlauer Allée útvonalon jövök. És ahogy az Unter den Lindenről visszanéztem a Brandenburger Torra, hát... az nagyon jó volt.
Tegnap a reptérről felhívtam Nagyanyáékat, és Nagyapa azt mondta, üdvözöljem helyette is. Mármint a kaput. Ez csak most jutott eszembe, de azt hiszem, megtettem.
Hmmm... mi van még? Ma sárga lében úszó halat kaptunk ebédre. Állítólag frissen érkezett a nemtudommelyik tengerből. Azért remélem, volt ideje kipihenni a fáradalmakat. Ha már az utazásnál tartunk.
És most muszáj olvasnom. Valószínűleg nem ezekről akartam írni. Majd egyszer megtalálom, hogy lehet azt mondani, amit szeretnék.
