Berzsián és Dideki remek társa az embernek egy esős-szeles délelőttön, a Staatsbibliothekből hazatérőban. Kicsit ugyan bosszús voltam, hogy olyan sok időt vesztegettem a könyvkikérés után mackónadrág-kereséssel (mely küldetés végül sikeresen zárult). Mindenesetre felszálltam az S25-re, Richtung S Buch. "Kedves Mester - írta -, ami rövidesen bekövetkezik az ablakod alatt, az nem természeti csapás. Én köszöntelek a hatvanésháromnegyedik születésnapodon. Vészeld át egészséggel. Berzsián."
S ekkor szólalt meg a fuvola. Egy bácsi felszállt a vonatra és elkezdett fuvolázni. Csak úgy. A sok többi buta meg továbbra is bedugott füllel és látható világfájdalommal meredt ki az esőbe. (Csupa búval bélelt alak ült a kocsiban.)
Igazából csak ennyi. Fuvolaszó hétfő reggel.
A végén adtam a bácsinak aprót. A saját keresetemből. Hahh.
