Der Rosenkavalier. Hattól háromnegyed tizenegyig.
Érdekesség: életem első igazi operaélménye. Merthogy az otthoni osztálykirándulásos-Hunyadi Lászlós-Mátyás egy királyfihajú lány-ügy annyira nem jött be. De ez... Ez valami fantasztikus volt. Igaz, hogy az ECLA csoportból a harmadik felvonás végére csak hatan maradtunk a tizenhétből (Zozi már az első után lelépett, a többiek a második után... Derék.) De mi maradékok igazi műértők voltunk ám. Bori, Var, Eugen, Robin, a holland lány, és Sara, Németországból. Meg jómagam. Nagyon sokat nevettünk közben is, meg utána is. Var ugyanis nagyon szeret beszélni, olyan komótosan fejezi ki magát a legtöbb dologban, és közben elég vicces. A szobatársa meg, mint mondtam, kicsit fura, így hárman nagyon szépen (hangosan és némiképp indokolatlanul) hahotáztunk egy fürt banán felett. Így leírva egészen érthetetlenül hangzik a dolog. Sebaj.
Nos, igazából elég késő van, és holnap kilenctől van az első órám, French Advanced. Rejtély ugyan, hogy hogy kerültem ebbe a csoportba az egyéves francia nemtudásommal, amit még megtold a nyár...
Szóval most bevégzem irományom eme kései órán. Jó éjt!
