Virágok szára szúródik ártatlan és virágtalan emberek hátába.
Nagymamák könnyezik meg az unokákat.
A csuklókra kötött lufik ugrálásából lehet látni, ha a ballagók tapsolnak: mintha örömükben ugrálnának fel-le a pórázon.
Túl magas sarkakon billegnek a nagybetűs életbe a ballagó végzősök.
Talán messzebbre jutnának tornacipőben, de az ember azért fiatal, hogy kevesebb szemöldökráncolással ússza meg a butaságait a világ szemében.
