Még egy nap, még egy vizsga... És utána vége. Elszoktam már a naplóbejegyzésektől, a sokkal magasztosabb drámaírói ambícióim előtüremkedtek, viszont még annyi időm nem volt foglalkozni a dologgal, hogy valami összefüggőt tudjak közölni, ne csak töredékeket. Izgatottságom viszont hetek óta töretlen, úgyhogy remélem, hogy az egész Trisztán-ötlet nem fog a szakdolgozat-ötleteimhez hasonlóan üstökösként fellángolni és kihúnyni... Szerencsére már elég sok embert belehergeltem, úgyhogy a becsület csak hajt majd eléggé.
Ma levizsgáztam az elképzelhető leggusztustalanabb tárgyból, mely alapvetően statisztikák végeláthatatlan tanulmányozásából és biflázásából állt, de szerencsére maga a tanár is annyira unta a témát meg a feleletem, hogy különösebb akadékoskodás nélkül utamra engedett. Ennek örömére vettem epret, és bánatomra életem legbánatosabb zacskó eprének tulajdonosa lettem. A bácsi másmilyet szedett, mint ami ki volt rakva, de hát mindegy... Utána hátra volt még az utolsó megpróbáltatása a napnak. Fizikailag: felküzdeni magam a Gellért-hegyre harminckét fokban. Lelkileg: végleg kiköltözni a koliból, szemtől szembe állni az igazgatóval, mikor ebbéli szándékomat közlöm és elbúcsúzni mindenkitől a titkárnőktől kezdve az igazgatón és a random arra járó kolisokon át egészen a portásig, aki azzal búcsúzott, hogy erőmhöz mérten boldoguljak az életben, sőt, még annál is jobban... Olyan furcsa érzés volt, hogy én hagyom ott őket, nem ez a természetes valahogy. Mindenesetre mikor eszembe jutott, hogy a kolihálóról elfelejtettem filmeket letölteni, már nem mentem vissza...
Most pedig itt ülök, jelenettervekkel a fejemben, de még muszáj rávennem magam egy utolsó nekiveselkedésre módszertan-ügyben, mert még egészen pontosan huszonnégy és fél órám van valami olyasminek a megtanulására, amire rá se néztem hetek óta... Csak az a baj, hogy a nap, a bringázás, a vizsga, a búcsú és a hazafelé elkapó eső annyira kiszívta az erőm, hogy nem nagyon megy a logisztikus regresszióra való koncentrálás.
De majd mindjárt rákoncentrálok, már minden elvégezhető pótcselekvést elvégeztem ugyanis.
