Ma ugyanis nem megyek vissza a koliba. Szabadságot vettem ki, hogy hatékonyabban tudjak tanulni.
Egyre nagyobb a diszkrepancia a vágyak és a valóság között. A vágyak:
https://www.youtube.com/watch?v=9tq26dWPC5Y&feature=player_embedded
https://www.youtube.com/watch?v=j2JXy1Z9ovs
A valóság pedig ettől nagyon-nagyon távol van. Szombat óta reggeltől estig itt ülök az íróasztalnál, és igyekszem adatokat beletömni a fejembe. És közben egyre többször nézem a tetőablakon az eget.
Aztán rájöttem egy másik dologra is. Már hetek, sőt hónapok óta keresem azt a mozdulatot, ami jól megmozgatna. Azt a nyújtózást, amitől azt érzem, hogy az izmaim megfeszülnek és felélénkül a vérkeringésem. És egyszerűen nem találom. Ennek a hiányában lebegek.
És ez a borzasztó nagy költőiség bizony nem segít. Úgy tűnik, a háttérbe szorított kreativitás és szépérzék itt akarna előtörni, csak kisség kiforratlan szegény, és ezért nem éppen értékelhető produktumot hozok létre. Ezért hát inkább üdvözet, formális logika. Holnap úgyis vizsgázom belőled.
