Mert nálunk tegnap este óta igen. Bizony. Van egy kutyánk. Egészen kicsi, de annál hangosabban nyüszkölő, és, bár a vélemények még eloszlanak egy kicsit, leginkább talán a Trisztán névre fog hallgatni. A Balambér vagy a Töhötöm jobb lenne, de elvileg két szótagú nevet kell adni egy kutyának. Ahl született, ott Flauber-nek hívták. Ehhez képest nem tudom, hogy lealacsonyodás-e a Trisztán... De tényleg olyan szomorkásan tud nyüszíteni. Úgyhogy ma intenzív tanulás helyett megmutattam neki a kertet és elődje házát, ahol majd ő is lakni fog, ha elég nagy lesz.

Szóval ennyi. És most írok egy nyolc oldalas házi dolgozatot Toni Morrison The Bluest Eye című Nobel-díjas regényéről, E. H. Gombrich Psychology and the Riddle of Style című írása fényében. Vagy legalábbis elkezdem. És addigis NEM hallgatom ezt:

https://www.youtube.com/watch?v=pquhYpGHrlw&ob=av2n

Pedig amúgy gyakran hallgatom. Főleg, ha süt a nap és már alig van bedugulva a fülem...