Ma logika órán a koliban a bácsi (persze) saját magáról kezdett beszélni, hogy ő tréningeket is szervezett, de a válságok idején ugye először a cégek a tréningeket mondják le, utána a felvételeket állítják le és a végén kezdik el elküldeni az embereket.

Az Anna nevű cég először a szabadideje sokoldalúságát mondja le (nem ír blogot és nem olvas könyvet, mert helyette ügyet intéz), utána csökkenti az alvásra szánt időt, végül pedig leépül. Ő maga.

(Csak azt nem értem, ha már a hatékonyságnál tartunk, hogy a cég miért döntött a betegség-projekt megpályázása mellett. Ugyanis megnyerte. És piacvezető. Csak a projekt kivitelezése egyáltalán nem költséghatékony, az időigény se optimális, ráadásul a jövőt illetően is kétségek merültek fel.)

Egyébként a logika órával megkezdődtek a kolis kurzusok, és majdnem folytatódtak is, azonban az első nemzetközi kapcsolatok óránk rögtön el is maradt. Viszont amíg még azt hittük, hogy lesz, addig a már tavaly is kolisok rémtörténeteit és bíráló, nem annyira konstruktív megjegyzéseit hallgathattuk Judittal a kollégiumi élet szépségeiről. És igaza van Juditnak, kicsit olyan, mintha valami kísérlet részesei lennénk. Vagy konkrétan a Kísérletnek. Lehet, hogy javasolni fogom, vegyük fel az itteni filmklub műsorába... Hátha magukra ismernek és még most leállítják a kísérletet, mielőtt eldurvulnak a dolgok.

Amúgy minden rendben. A lábam ugyan fázik és a fejem fáj, viszont a kettő között nagyjából rendben vagyok. És az egyetem úgy többé-kevésbé érdekes. És az itteni emberek is úgy többé-kevésbé szimpatikusak. A berlini élet fura tükörképeként élem meg most a helyzetet - az ECLA uralja az életed, vagy a GNFH. Meg itt is ugyanúgy az énekkar és a jóga lesz az, amikor az agyam kikapcsolom. És ugyanúgy angol nyelven fogunk színdarabot próbálni (lehet, hogy Agatha Christie Egérfogóját... Vagy egy Harold Pinter darabot, amit ha nem itt, akkor színjátszóval nagyon szívesen megcsinálnék, mert iszonyú hangulata van...)

Egyébként a jóga tegnap egy haláli élmény volt. Egy viszonlag alacsony, de tökéletes tesű srác tartotta rózsaszín pólóban (ez persze éles ellentétben állt a Spok-os hadvezértermészetű nénivel, aki inkább kifacsarta az ízületeidet, semhogy lustálkodni hagyjon), és folyamatosan ilyen dumákat nyomott, mint hogy "érezd, hogy gondolatban rámosolyogsz a szívedre és a szíved visszamosolyog" meg hogy "és most lazítsd el a bélrendszeredet". Emellett viszont a gyakorlatok jók voltak meg az egész nem volt nagyon drága, úgyhogy Norbival jobb lesz megbarátkozni. A picisége és tökéletes teste és rózsaszín simulós pólója és fura dumái és csakrái ellenére.

Tennivalók addig is a közeljövőre: olvasni, és olvasni és fénymásolni és olvasni és szövegkönyvet szerezni és meggyógyulni és fogadóórára menni és hajat mosni és kitakarítani és találkozni és kiselőadást gyártani és tárgyat elfogadtatni és nyelvvizsgabizonyítványt kikérni és... majd biztos akad még valami.

Ennyi.