Fáj. A. Hátam.
Vasárnap óta. És nem akar elmúlni. És nagyon fáj ülni. És itt mindig ülni kell. Reggeltől estig. Így hát mit tehetnék, reggeltől estig fájok. És nem tudom, mitől van ez az egész. Megfázott vagy megrántották a tengernél nyakamba ugráló gyerekek.
Mit lehet ilyenkor tenni? És miért nem tud az ember háton fekve írni rendesen? Ezek az alapvető kérdéseim.
A következő, hogy miért van huszonnyolc fok este tíz körül. A harmadik, hogy az agyamban miért jelenik meg egy nyomó érzés, ha gondolkodásra akarom fogni. A negyedik, hogy hogy a csudába kéne mindent befejeznem itt időben? Főleg ebben az időben?
Nem tudom, nem tudom, nem tudom. Csak úszom át a ragadós éteren és igyekszem minél inkább elnyújtani a pillanatokat, amelyeket a zuhany alatt töltök.
