Mi minden történt péntek óta? Lássuk csak...
Szombat esszénap. Leonardo és Martini Angyali üdvözletének összehasonlítása a perspektíva szempontjából. Az a fura dolog történt, hogy történetesen most elégedett vagyok vele. Mármint a gondolatmenettel. Ami aggaszt, mert ilyen általában nem szokott lenni. Persze lehet, hogy ma elmegyek tutorialra és összezúzzák az érvelésem. De reméljük a legjobbakat.
Egyébiránt rövidebb lett a hajam. Még annál is rövidebb, mint amilyenre a néni vágta. Mert nem tetszett. Így aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve szombat (vagy vasárnap?) késő este fogtam az ollót és nekiestem. És borzasztó jó érzés volt. Nagyon jó érezni, ahogy a haj elvágódik. Szóval jó volt. Ezúton köszönöm, hogy a néni nem állt a helyzet magaslatán.
Ezen kívül... Háát... A vasárnap a szokásos esszé utáni kábulatban telt. Kéne olvasni, hogyne, mindenki tudja, mégis csak ülünk a cafeteriában és nem olvasunk. Utána elindulunk haza, igen, de a szobánk helyett Aliával a parkban kötöttünk ki, sétáltunk egyet. Utána már majdnem hazamentünk, de helyette inkább vissza a cafeteriába. Aztán már tényleg elszánt voltam, hogy belevetem magam Merleau-Ponty (bizony, egy igazi ponty) tanulmányába a fenomenológiáról, de sajnos valami automatikus védekezőmechanizmus épült ki bennem a nagybetűs Being ellen, és ha meglátom, azon nyomban kezd leragadni a szemem. Így hát aludtam egyet, aztán megint szenvedtem egy kicsit Ponttyal, (egyszerűen nem tudtam elvonatkoztatni egy hatalmas, tátogó haltól), és aztán mentem Spokba. Borival és Aliával ugyanis béreltünk pályát tollasozáshoz. És bár Borinak hamarabb el kellett menni, Aliával két órát tollasoztunk. Utána vacsora, aztán valami fura fordulattal olvasás helyett megint a parkban találtuk magunkat, és már nem is tudom, miért, de egy adott pillanatban azt vettem észre, hogy a Jancsi és Juliskát mesélem neki. Vicces volt. Angolul ment a társalgás természetesen, tipikus esti mese hangulat a sötétbe boruló fák között a játszótéren. Pár dolog persze megakasztotta a folyamatos angol szöveget: például Jancsi, Juliska, a vasorrú bába és a lapát magyarul szerepelt a történetben, mert egyikünk se tudta az angol megfelelőt, és a vasorrú bába nem egy witch.
Szóval nagyon kellemesen, de korántsem hasznosan telt a vasárnap.
Ó, tényleg. Most már hivatalosan is egy hónap múlva otthon vagyok. Szombathoz egy hónap volt. És ketyeg az idő. S oly sok mindent kéne még belezsúfolni ebbe a pár hétbe. Szégyellni fogom magam, ha nem jutok el Potsdamba, de mikor? Ezen a hétvégén Ostsee, következőn két esszéhatáridő, szóval nem tudom... Meg van egy kiállítás, amit mindenképpen meg szeretnék nézni a Potsdamer Platzon. És ugye a jelentkezés egyre inkább fölém tornyosuló réme... Nem tudom, hogy lesz.
Most viszont lassan elmászom ebédelni. Au revoir!
