Mindenütt. Nem hihetetlen, hogy hat éves korunk óta szinte nem volt egy nap, hogy ne olvastunk volna valamit? Akár nem is szándékosan.
Én pedig az elmúlt nyolc hónapban, úgy érzem, megállás nélkül olvastam... Brrrr....
Tegnap aztán annyira betelt az agyam, hogy kényszersétára kellett menjek az erdőbe. Ami nagyon jól esett. Az egész hely trópusi esőerdőnek tettette magát, nagy pára, viszonylagos meleg, minden olyan vad bujazöld, meg madárcsicsergés, meg néhol cuppogó talaj... Utána újult erővel foghattam neki az evolucionista (van ilyen szó egyáltalán?) neuropszichológus Pinker (nagyon tetszik a neve) tanulmányának olvasásához. És megtanultam lineáris perspektivikus teret szerkeszteni Alberti módszerével. Valamint megtudtam, hogy szép az, amiből nem lehet semmit elvenni anélkül, hogy csúnyábbá ne válna. Bizony. Meg Heidegger. Na ő tényleg egy jó adag fejfájás. De most megyek is, mert Alberti sokat írt és még nem értem a végére.
Holnap pedig elmegyek DVD-t tisztíttatni. Ilyet se csináltam még, de biztosan roppantul izgalmas lesz. És úgyszintén holnap jön kis családom kétharmada meglátogatni. Csupa izgalom!
