Ez a bejegyzes elorelathatoan nagyon irritalo lesz, legalabbis nekem, ugyanis ekezetek nelkul fogom megirni. Es mivel iras kozben a jelek szerint magamban mondom, hogy mit irok, ugy tunik, mintha valami hibas gep menne a fejemben. De hat ez az atka, ha az ember Olaszorszagban van, es nem hozta magaval a laptopjat.
Sebaj, kibirjuk.
Igazabol most epp egy ujabb programra kene indulnom, de keptelen vagyok. Egy Federico nevu uriember tartana bevezetest az antikvitasaban a restauracio muveszetebe s mutogatna meg a gyujtemenyet. Ez igy borzaszto erdekesnek hangzik, magam is belatom, de eleg csak arra gondolnom, milyen benyomast tett ram a multkor ugyanezen Federico s rogton lemondok az elvezetrol, hogy ma este talalkozzunk.
Tudniillik o volt az, aki tegnap megmutogatta nekunk a Piazza della Signoriat es a Palazzo Vecchiot, mindezt csekely harom es fel ora alatt - a tervezett masfel helyett. Az eso mellesleg zuhogott, jeges szel fujt s ez meglehetosen nehezkesse tette a gyonyoru reneszansz szobrok csodalataban valo elmelyedest. Es korulottem mindenki panaszkodott, hogy mennyire fazik es milyen vizes a cipoje (ezt tortenetesen el is hiszem, mert magam is... khm... ugyanabban a cipoben jartam), de a folyamatos nyavogas mar nagyon farasztott. Aztan a Palazzo Vecchioban avlo vonszolodas, ahol a jelek es Federico szerint minden egyes festmeny, fresko es meg a padlo is tobb, mint very interesting... Azt hittem, fejbe lovok valakit... De sajna nem volt nalam fegyver, mert bemenetelkor atvilagitottak. Igy hat csak a kiskanallal probalkozhattam volna, mint kulonosen veszelyes fegyverrel, melyet a hotelbol tulajdonitottam el, mindenfele joghurtevesi lehetosegekre felkeszulve. S lam-lam, nem csak erre alkalmazhato egy kiskanal, hisz ma peldaul a Boboli-kertekbol hazateroben Maria vett egy kis pestot, mire Aliaval iszonyu buszken mindketten egy-egy kiskanalat huztunk elo a kostolashoz... Mit ne mondjak, volt a helyzetnek valami baja. (Ekezettel. Nem baja volt, hanem baja. Ertheto, nem?)
A Boboli-kertek egyebkent elmondhatatlanul gyonyoruek. Persze kerdezhetne valaki, hogy akkor meg mi a csudanak probalom elmondani, de azert probalom. Szoval a Boboli-kertek a Palazzo Pitti mogott elterulo nagy-nagy kert, melyet a Mediciek epittettek ki, a varos kozepen van gyakorlatilag, de annyira valahogy meghuzodva, mintha nem is haladt volna azota az ido, hogy beultettek. A zsufolt varos es az eroltetett menetben vegrehajtott muzeum- illetve templomlatogatasok utan egyszeruen annyira jo volt zoldet latni magunk korul... Meg a leheto legrosszindulatubb ember, Vira is megszelidult es kivetelesen nme azon mosolygott, hogy kit tett helyre eppen es hogyan. (Egyebkent kedvelem Virat. Csak az embernek egy kicsit meg kell valtoztatnia a koncepciojat arrol, hogy ki mit es mikor szan kedvessegnek es mit sertesnek.)
Rengeteg fenykep keszul egyebkent. Az emberek mini az orultek csattogtatjak a kamerat, es ilyenkor egyszerre avgyok boldog, hogy nekem ilyenem nincs es hogy valaki megiscsak dokumental. Valahogy majd CD-re kene gyujteni mindent es szetosztani kozottunk. Mint a Veresben erettsegikor. (Apropo, valamikor azt a DVD-t is meg kene szereznem. Ket ev alatt nem sikerult megszervezni, hogy viszontlessam, milyen elkepesztoen bajosak vagyunk a kulonbozo enekzenei versenyeken.)
Szoval Firenze. Furcsa, olyan otodszorre lehetek itt, es ez az elso alkalom, hogy igazan kitarto es szakavatott idegenvezetest kapok, neha tobbet is a kelletenel. Sot, nem is idegenvezetesrol van szo, hanem jovendo muveszettorteneszek elokepzesertol, durr bele a kozepebe. Nehany tanar ugy veli, feltetlenul most azonnal meg kell tudnunk mindent az italiai reneszanszrol, s nem erdekli oket befogadokepessegunk vegessege.
Viszont a jelek szerint ez a bejegyzes veges lesz mert mar varnak az egy szem gepre. Roviden annyi, hogy nehez volt kicsit rahangolodni erre a varosra, de most, az otodik napon, hogy volt egy kis idom csak ugy egyedul is menni valahova, meg olaszul beszelni (ooo, mekkora gyonyoruseg), szoval most mar kezd rendben lenni a dolog. No megyek, mert Anisa itt toporog.
Ciao cari, tanti bacini!
