Ugyanis visszakaptuk az első beadandónkat az Iliász két fordításának összevetéséről. Ami nem árt, tudniillik most szombaton éjfélkor kell leadnunk a következőt. Szóval úgy csak a miheztertás végett hasznos lehet.

(Az első, ami feltűnt, hogy mindenkinek az esszéjéhez csatolva volt egy kis írólap, csak az enyémhez nem. Ez elég gyanús.)

Mindegy. A kiértékelése szerény munkámnak A-. Ezzel én egészen rendben is vagyok, lévén hogy aggodalmaim az ügy tartalmi vonatkozásán felül nyelvi nehézségekre és a szavatosság hiányára is kivetült. De láthatóan legalább sikerült megértetnem magam. Ezúton elnézést szeretnék kérni Devecseri Gábortól, amiért örökbecsű fordítását angolra mertem fordítani. Bevallottan csak rontottam rajta...

S a magyarázat arra, hogy miért nem kaptam kommentárt: Ewának, a szemináriumi tanáromnak nem volt mondanivalója vele kapcsolatban... Ami elég érdekes egy olyan helyen, ahol minden a véleményről és a beszédről szól. Hejh, ez a probléma az ECLÁ-val. Az önellentmondás.

Most például mehetek és megírhatom a kiértékelését a mai kiselőadásoknak, amit a következő alkalommal át kell nyújtanunk mindenkinek anonim. Ez meg már csak azért is sántít, mert ha én mindenkinek az előadásáról írok, csak a sajátomról nem, egészen nyilvánvaló lesz, hogy ki vagyok. És akkor nyomtathatom az összes kommentárt külön lapra, de az meg nem environment-friendly, másrészt meg a többiek szerintem nem így fogják csinálni, vagyis megintcsak nyilvánvaló, ki kicsoda...

Nem mintha félnék attól, hogy megtudják, mit gondolok. Sőt, büszkén vállalom. Nyilvánvalóan a mi csapatunk volt a legjobb:D. (Lehet, hogy a mi csapatunkról is kéne írnom egy méltatást?)

Más: vasárnap a 16-osban közös vacsorafőzés lesz nemzeti ételekkel. Nagyon csábító a gondolat, hogy otthon Édesanyával sütünk egy vargabélest, azt egyszerűen berakom a bőröndömbe (már ha befér a télikabát és a termopulcsik mellé... Minusz 4 fok lesz itt a hétvégén... brr...), és akkor már meg is van a nemzeti étel. Nem lustaságból... áá... csak hát az itteni konyha nem a legfelszereltebbek közé tartozik. Meg milyen szomorú lenne, ha lebőgnék... (Van emberek, akik állítólag párizsit se tudnak vágni. De gáz. Szerencse, hogy reggelinél előre szeletelt felvágott van.)

Na jó, ideje a lovak közé csapni az értékelésekkel. Meg a franciával. Meg az Állam második könyvével. Meg aludni is kéne egy kicsit. (Ma volt az első éjjel, hogy nem úgy aludtam, mint a bunda. Mondhatni, rosszul aludtam. Ami elég érdekes. Vagy legalábbis nem jellemző rám ebben a mostani életszakaszomban.)