HTML

mindenmash

Szellemi felhőbodrok a valóság és fikció határmezsgyéjéről. Meg minden más.

Friss topikok

  • lucaorsolya: lehet hogy visszajön karácsonyra az ereje? jó lenne ha esne egy kis hóhóhalihó:) (2011.12.20. 14:12) December
  • mindenmash: @lucaorsolya: Hmmm... nem biztos, hogy az ilyen típusú inspirációt meg ihletet gyakran kívánom mag... (2011.11.27. 22:43) [A magány]
  • lucaorsolya: tagadhatatlanul imádlak (olvasni is) (2011.08.10. 15:05) A mai legjobb
  • mindenmash: @lucaorsolya: Köszi:D A rímek egyébként nem tervezettek voltak, csak így alakult, meglátjuk, hogy ... (2011.06.21. 12:10) Töredékek
  • Dhor: Én a szöcskéket is szeretem. De ami lényegesebb, téged még szöcskeként is szeretünk. (2011.06.15. 17:17) A tündérboltban

Linkblog

A kalandok folytatódnak

2011.03.29. 21:02 mindenmash

A mai nap fergeteges volt, félig nyitott szemmel vánszorogtam rajta keresztül, amitől viszont azon nyomban kipattant a szemem, az a következő jelenetsor.

Anna épp arra vár, hogy Ancsival találkozzon, de még van ideje, úgy határoz tehát, hogy benéz néhány antikváriumba a Múzeum-körúton, hátha épp most fog ráakadni a nyári darabra. Be is megy az egyik, furcsa mód újnak tűnő antikváriumba (paradox helyzet), mely a faborítás és a régi könyvszag ellenére olyan hangulatot kelt, mint egy kínai ruhabolt. Anna nem tudja megmagyarázni az érzést rögtön. Aztán a zene ad némi támpontot: "Rádió egy, ahol csak igazi magyar sláger megy." Gőzerővel, tegyük hozzá. Hősünk magában azt képzeli, hogy ha kihúzna egy könyvet a polcról és kinyitná, szegény Goethe vagy Schopenhauer lelke rögtön sikoltozni kezdene a méltatlan ricsaj miatt. Próbálkozik is, mikor a dráma szekcióhoz ér, azonban a kötetek a megrökönyödéstől csak némán hápognak vagy kissé megvetően támaszkodnak a polc oldalához.

Anna szemezget a kötetek között. Szereplőszámot néz, egyik ujja a tartalomjegyzéknél, a másik az oldalszámok közül keresi azt, ahol a biztatónak tűnő darab kezdődik. Egészen el van merülve ebbéli tevékenységében, a könyvespolc előtt állva, mikor egyszerre csak megszólal az eladó (szemüveges, őszülő negyvenes, kis pofaszakállal):

"Ne haragudj, olyan furán fogod a könyvet, megtennéd, hogy átjössz ide?" És egy másik, mellmagasságig érő polcra mutat. Hogy inkább támasszam rá a könyvet és ne tartsam már ilyen furán. Döbbenten nézek: ilyet még nem mondtak nekem. Hallgatásom és feltehetően kissé bamba arckifejezésem az eladó nyilvánvalóan szellemi korlátoltságnak tudta be, így lassan és tagoltan elismételte óhaját: "Csak mert olyan furcsán fogod a könyveket, átjönnél ide a másik polchoz?" És segítőkészen integet az említett polc felé.

Hirtelen az egész nap súlya rám zuhant és úgy éreztem, mindjárt elsírom magam. Huszonegy évet sikerült végigélnem, s bár számos hiányosságommal tisztában vagyok, azzal még senki nem vádolt, hogy inkompetens vagyok a könyvek tartásának módszerében.

Valamit évek óta nagyon, de nagyon rosszul csinálok.

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mindenmash.blog.hu/api/trackback/id/tr732783240

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dhor · http://dhor16.gportal.hu 2011.03.29. 22:14:34

Ne gondolj ilyeneket, Anna! Csak ez a nap hordozott magában valami nagyon, nagyon rosszat. Ami veszélyes az olyan kedves, minden tiszteletet és szeretetet és megbecsülést megérdemlő emberekre, mint amilyen Te vagy (meg én;)). Gyönyörű, természetes könnyedséggel tartod a könyveket. Tökéletes kivetítődése annak, ahogyan olvasod, értelmezed és elhelyezed őket a világképedben, a fantáziádban és a valóságban. Higgy nekem! És ne hagyd, hogy mások ezt elvegyék tőled.:)

mindenmash 2011.03.29. 22:38:02

@Dhor: Hát ezt köszönöm. Mindazonáltal megvilágító erejű lehet a következő, körülbelül negyed órája lejátszódó beszélgetés:

Kinga: Szia Anna, jaj, beteg vagy?
Anna: Nem, csak vagyok...

De lelkesedésem töretlen. Hiszek a kulturális relativizmusban és abban, hogy a különféle könyvfogási technikák között nem lehet létjogosultság szerint különbséget tenni:D

Dhor · http://dhor16.gportal.hu 2011.03.29. 22:44:10

Vannak például emberek, akik maximum 90 fokos szögben nyitnak ki puhakötéses könyveket, és úgy tartják mindvégig, hogy ne törjön meg a gerince. Nos, szerintem ez fárasztja a szemet, mert az olvasott oldal fölé magasodó "fal" árnyékol, zavarja a perifériás látást, és fárasztó a hüvelykujjnak. Aztán mégsincsenek kirekesztve a társadalomból. ;)
süti beállítások módosítása