Ma hazafelé tudatosult bennem, hogy tényleg mennyire vakon tudok elmenni a világ mellett. Emellett gyorsan is felejtek.
A gesztenyefák tiszta zöldek, nyújtogatják a sok ezer tenyeret, de mindbe nem lehet belecsapni. Elfelejtettem, hogy ennyire zöld tud lenni egy fa, pláne egy hegy.
Egyébként kezdődik a magányos olvasgatás időszaka. Tornyozódnak a vizsgaidőszakra tartogatott olvasnivalók, ma vettem az első nagy levegőt, hogy belevágjak. Személyes, egészen bensőséges találkozás a tudással. Érzem, ahogy a hajam egy kicsit sötétebb lesz és gondolatban vések egy komoly ráncot a homlokomra.
