Olyan egészen enyhe dohányszagom van... Pont annyira, hogy nem zavaró. Sőt, még egy kicsit kellemes is. Mint amikor megölelsz valakit, aki dohányzik és még a kölcsönkért papírzsebkendőből is ez a fajta dohányszag jön...
Esti melankólia és műköltőiség. Ilyenkor vágyik arra az ember, hogy egy kicsit igazán költői tudjon lenni, de nem megy.
https://www.youtube.com/watch?v=9B-h1EEsKDA&feature=related
Davidnek és Erának van egyébként születésnapja, ebből adódik a cigiszag, hogy visszatérjünk a prózai valósághoz. Az emberek lassan asztalborogató kedvükben lesznek, a kiabáló hangok úgy szűrődnek fel, hullámokban, mint az élményfürdőben vagy a strandon. Valahogy mindig hullámokban kiabálnak az emberek.
Mindenki pizsamában és napszemüvegben. A pizsamában az a jó, hogy ott mindenki teljesen őszinte. És ezért furcsa, amikor az ember már pizsamában is tervez. Mert ha buli, akkor menőségesen kell kinézni. Az egyik lány egy lepedőt bűvölt magára római-módra.
Elnézést az összeföggéstelenségért. Általában mire ide jutok, már semmi olyan nem marad bennem, amit akár belső, akár külső szemlélő élvezhetne. Én épp annyira kábult vagyok, hogy már nem is nem élvezem. Csak nyomkodom a gombokat.
De minek?
Jó éjszakát.
https://www.youtube.com/watch?v=2UZsIGQaLKI&feature=related
(És https://www.youtube.com/watch?v=Ddn4MGaS3N4&feature=fvw)
