Ma a Spokból hazafelé (ez kábé öt perces utat jelent) összesen hét kupac kis szörnyikével találkoztam, akik seprűnyéllel, boszorkánykalappal vagy szellemöltönnyel tisztelegtek a halottak előtt.
A kedvencem egy könyékig érő kisfiú volt, földre omló töklámpásjelmezben. Úgy lógott rajta, mint a kölcsönkérés.
A szülők pedig féltő szemmel, büszkén terelgetik csemetéiket szörnyországba.
