Szellemi felhőbodrok a valóság és fikció határmezsgyéjéről. Meg minden más.
Ahogy lejössz a lépcsőn, elfordulsz balra a sötét folyosón, és csak a kitárt, néma esernyők sziluettjét látod. Csapatosan, vagy épp magukba fordulva állnak, az ajtók előtt gyülekeznek és várnak. Várnak, hogy megint eljöjjön az ő idejük.